A karácsony egészen biztosan nem ott kezdődik, hogy mindenki szépen és boldogan mosolyog a fa alatt - jegyzet magamnak: borotválkozni - hanem, amikor az ember az első kávé után még kótyagosan szembesül azzal, hogy idén is egy mérettel nagyobb a fa, mint a talp. Itt jegyezzük meg, hogy az árussal befaragtatni a fát, csalás, vannak dolgok, amiket egy férfinak meg kell tudni tenni: szonettírás, pelenkázás, támadás levezénylése, sattara és befaragni a karácsonyfát.
A különösen göcsörtös törzsű - de jó lesz majd szalonnát sütni rajta fél év múlva típusú - fának öcsémmel estünk neki. A következők kerültek elő: kétélű kés, ami beleakadt a göcsörtbe, fejsze, aminek le akart repülni a feje (az orosz ipart ezúttal is csókoltatom), gyenge próbálkozásként egy fűrész, és végül non plus ultraként a véső, ami végre a fának is fájt. A fele lefaragtatott a feleslegnek, amikor a fenti mondat elhangzott apám szájából, majd azt is közölte, hogy amúgy van elektromos gyalunk. (Egyébként bájos, hogy egy egészen kicsi kéziszerszámba beleszerelnek egy még kisebb abrichtert.) Áram jött, felesleg ment, gyalu zúgott, karácsonyfa van. Így állunk.
Utolsó kommentek