Élőben a fa alól

A kedves ajándék-adó rokonok néha akarva-akaratlanul súlyos belharcokat okoznak kis családomban. Az ok pedig végtelenül egyszerű: a két lányom koruk és habitusuk okán igyekeznek mindent maguknak megszerezni. Pontosabban a kisebb a nagyobbik ajándékait is magáénak rekvirálná.

Egyetlen kivétel az, ha az adott játékot mindketten megkapják. De ez nem azt jelenti, hogy mondjuk az adott játéksorozatból egyet-egyet, hanem a konkrétan teljesen egyforma játékokat. Mivel mindketten lányok, és 3 és fél valamint 6 és fél évesek, így ez azért valahol érthető is.

Persze ezt a szabályt jellemzően a közeli rokonok sem tartják be. Így ma reggel arra ébredtem, hogy a nagymama nem tudja szétválasztani a két kölköt, mivel az "Enyém! Enyém! Ad vissza! Nem te kaptad!" kiáltások sikítások már vagy 10 perce tartottak.

Egyébként most, másfél órával az eset után, már kallódik valahol a fenti játék, és a kutyát sem érdekli...

Otthon talán már leírtam, hogy az abszolút gyerek kaland/SF az a Tengerecki - meg ha világirodalom, akkor Verne; ha meg modern, akkor Kétbalkezes varázsló -, ma viszont szembejött egy 1975-ös Kaláka felvétel, úgyhogy felhatalmazottnak érzem magam a gondolat másodszori ellövésére. Íme:

És most akkor gép kikapcs, menjetek olvasni, bejglizni, ésatöbbi.

Elkészült a vacsora, remekül sikerült, közben a felállított fa is megszépült. De hogy sorban haladjunk:

Vacsora előkészületek:

Sütés előtt:

Sütés után:

Csillagszóró karácsonyfa:

és a vacsora:

Majdnem játszottam a Cluedo Harry Potter kiadásával. Azért majdnem, mert anyám két testvérének családjával szoktunk ünnepelni, ebben a csapatban hat gyerek van, az én huszonöt évem meg Mór unokaöcsém tizenkettője között. Namost a Cluepottert azt öt játékosra találták ki. Még ennél is furcsább, hogy a játékosok a mesevilág szabályai miatt csak a jó oldalról kerülhetnek ki, a gyanúsítottak pedig kivétel nélkül a potterverzum gonoszai. Emellett még a játéktábla és a szabályok is meg vannak némiképp keverve a normál gyilkosságos-rejtélyes játékhoz képest. Legközelebb inkább a Catanra szavazok.

Boldog karácsonyt. 

Sütés előtt.

 

Sütés után.

Egy igazi előtte-utána "sorozat":

Elfogytak az első alkoholtartalmú italok - éhgyomorra pálinkázni nem jó ötlet, még akkor sem, ha aperitiv és ebéd előtt - , megettük a könnyű ebédet, és a fa is megérkezett.

Idén jóanyám kitalálta, hogy a fa színe az ezüst, úgyhogy kiválogattuk a díszeket, és megkezdődött a díszítés. Anyám valószínűleg nem gondolt bele, hogy jónéhány évig azért nem volt ezüstszínű a díszítés, hogy elkerülhesse az általa oly nagyon gyűlölt boák fára tekerését. Idén (is) húgommal és a nagyival vettük kezelésbe az idei fát, anyámnak csak a szörnyülködés jutott, mert nem csak boa, de még szaloncukor(!!) is került az ágakra. Ezt a skandallumot már csak a plüssállatok fejelhették meg, természetesen idén is be- illetve felköltöztek a karácsonyfára.

Már csak egy laza zuhany és átöltözés van hátra, és mindjárt jön a Jézuska! Nagyonizgi!

P.s.: diósbeigli! Diósbeigli! Diósbeigli!

Elpusztítottam négy szelet bejglit (1 diós - 3 mákos), ezzel hivatalosan is megnyitom a karácsonyt.

Szuper, mi?

A nagy karácsonyi sürgés-forgás és rengeteg munka közepette nagyobb esélyünk van az apró jutalmakra mint gondolnánk. Példának okáért:

1. Diótörés közben ehetjük a diót.
2. Mákdarálás végén lophatunk a cukros mákból.
3. Perverzebbek a bejgli nyers tésztáját is magukévá tehetik.
4. A rumos-mazsolás diókrémnél kevés jobb dolog van a világon...
5. ...az egyik ilyen a frissen sült omlós bejgli.
6. Elemelhetünk néhány sajtot a hidegtálból...
7. ...a sülthús szószába szánt borból megmentett fröccs mellé.
8. Kárpótlásul a szúrós fenyőtűkért, fogyasszunk bátran a szaloncukorból...
9. ...mézeskalácsból (kivéve ha tavalyi vagy azelőtti).
10. Csak az igazi parasztok nem kínálják meg a vendégeket aprósüteménnyel a karácsonyi vacsi előtt - ha nem tradíció a 8x8-as pogácsamátrix akkor nyilván nem tűnik fel, ha elcsenünk néhány darabot.

Ez csak néhány példa a megszámlálhatatlan önjutalmazási lehetőségből, ahol a két legfontosabban még nem is említettük. A karácsonyi készülődés a takarítás, fafaragás, díszítés, főzés, csomagolás remekül meghatározható munkafolyamataiból áll, ezek között - vagy akár lépésenként becsaphatunk egy-egy felest vagy elszívhatjuk a jutalomciginket.

Máris nem olyan nehéz elviselni a "lázas" készülődést, ugye?

Felkészülve a többiek hősies karácsonyfa állítására, összeszedtem amikről úgy gondoltam, hogy kelleni fog:

Persze, ahogy az lenni szokott, amikor behoztam a dögöt, a legkisebb (a fűrészlap) eszköz kellett csak, és kb. öt perc volt, amíg levagdostam a göcsörtöket és a csomókat, még pár perc és benne volt a talpában a helyén.

Mondanám, hogy férfimunka volt, meg jutalomfröccs, de ez azért egy nagyon laza menet lett. Nem gond, a célt elértük, örülünk és iszunk bort!

A mákot öntsük a zacskóból a mákdarálóba. Adjunk hozzá cukrot ízlés szerint.

Nyomjuk meg a gombot.

A darálóból öntsük a tálba a végeredményt.

Ebből is látszik, hogy a mákdarálás nem is igazi munka, a férfiak inkább diót törnek! Mindenesetre, ha megvagyunk, a bejglik elkészítése a háziasszony dolga, mi mehetünk fát díszíteni...

A karácsony egészen biztosan nem ott kezdődik, hogy mindenki szépen és boldogan mosolyog a fa alatt - jegyzet magamnak: borotválkozni - hanem, amikor az ember az első kávé után még kótyagosan szembesül azzal, hogy idén is egy mérettel nagyobb a fa, mint a talp. Itt jegyezzük meg, hogy az árussal befaragtatni a fát, csalás, vannak dolgok, amiket egy férfinak meg kell tudni tenni: szonettírás, pelenkázás, támadás levezénylése, sattara és befaragni a karácsonyfát.

A különösen göcsörtös törzsű - de jó lesz majd szalonnát sütni rajta fél év múlva típusú - fának öcsémmel estünk neki. A következők kerültek elő: kétélű kés, ami beleakadt a göcsörtbe, fejsze, aminek le akart repülni a feje (az orosz ipart ezúttal is csókoltatom), gyenge próbálkozásként egy fűrész, és végül non plus ultraként a véső, ami végre a fának is fájt. A fele lefaragtatott a feleslegnek, amikor a fenti mondat elhangzott apám szájából, majd azt is közölte, hogy amúgy van elektromos gyalunk. (Egyébként bájos, hogy egy egészen kicsi kéziszerszámba beleszerelnek egy még kisebb abrichtert.) Áram jött, felesleg ment, gyalu zúgott, karácsonyfa van. Így állunk.

A diótöréshez vegyük fel a diótörő pozíciót. Jobbkezeseknek balról a dió, előttünk a deszka, tálcán, alattuk újságpapír, jobbra a szemetes, előttünkelőttünk a dióstál.

Négyféleképpen csaphatunk le a dióra:

1. Melléütünk és felébrednek a szomszédok, a tálca pedig megreped.
2. Telibetaláljuk a diót. Spaklival kaparjuk a szemétbe.
3. Szélét találjuk el a diónak, egy repesz kirobban belőle, a gipszkartonban nyoma marad.
4. Jól találjuk el a diót, megreped és szét lehet szedni, de ez szinte sosem fordul elő, ne aggódjunk.

Ha lecsaptunk és véletlen a 4. lecsapás sikerült, attól a dió még simán rohadt lehet. Dió Murphy szerint: Ami rohadt lehet az rohadt is lesz. Ezen a ponton felmerülhet, hogy mi a túrósnak törünk mi diót, ha úgyis rohadt?

Na jó, tegyük fel, hogy a tér-idő kontinuumból kipottyant még nagyanyáink bezzeg idejéből néhány érett dió - de ezek nem képezhetik, csak maximum 40%-át a teljes állománynak. Kivéve, ha:

• Nem tároltuk a teraszon, esőben
• Nem takartuk le papírral, majd pakoltuk rá arra a szerszámokat...
• ...vagy bármi más nehezet

Ha szárazon tartottuk és még idei, akkor világosbarna (tejeskávé) színű és jó nagy szemű.

Fontos, hogy igyunk mellé plusz alkalmazzunk ennél is direktebb unaloműzőt, mondjuk Jóbarátokat! A 10 évad alatt akár öt évre előre is törhetünk diót az egész kollektívának!

Azon diószemeket, amiket többszöri (20+) ütés ellenére sem sikerült feltörni, a fürdőszoba falához vágva tárolhatjuk.

Nagyon fontos, hogy legyen a közelben szivacs és papír törlőkendő, hiszen bármikor felrúghatjuk a sört - ilyenkor jól jön a gyors segítség - pláne, ha a gépünk felé oszcillál.

Tipikus jelenség 1-2 órányi diótörés után a vörösbegy, ez elég kellemetlen, a hüvelykujjunk begye piros színt vesz fel.

A végső sokkot természetesen nem ezek összessége adja, hanem az, hogy már egy fél évad jóbarátok és égő ujjak után beleöntjük a mérőtálcába a diót (majd kifolyik a tarkafaszba az egész, le a földre, majd aztán újra beleöntjük, kezünkkel megtámogatjuk) és így is csak 420 grammot mutat, pedig neked több mint fél kilónak tűnik. Alsóhangon.

De a bájglihoz csak 30 deka kell, így nekiállhatunk gyúrni...

December 23. 21:37. Karácsony előtti utolsó fázis. Próbálom a hangulatot magamra erőltetni, egyelőre kevés sikerrel, ugyanis a last.fm Christmas rádiója ugyanazt az 5 számot játssza különböző feldolgozásokban. Nem adom fel.

Idén eljutottam odáig, hogy bár szokásosnak mondható módon mindent az utolsó pillanatra hagytam, kiforrott ötletekkel mentem boltot járni szombaton. Az Arena Plaza-ban most jártam először, és az van, hogy egyrészt tágas másrészt jók a boltok harmadrészt meg kevesen vannak. Viszonylag. Tehát az ajik (vajon hányan akarnak most ezért megölni) nagy részét szombaton beszereztem, néhány apróságot tegnap és ma intéztem, most pedig ülök a becsomagolt ajándékok felett, mint kiskakas a szemétdombon.

Ugyan tegnap vettem csomagolópapírt, ma mégse akaródzott abba csomagolni mindenkinek. Helyette elővettem a 2008-ban nem használt Van Gogh naptáramat, és lőn művészi csomagolás.

Holnap délelőttre marad még: nagyrendrakás, porszívózás, és az obligát fadíszítés, tűlevéltakarítás, ebédfőzés. Stay tuned!

Ja, és szavazzatok a diósbeiglire! Diósbeigli-hívők, tapossuk el a mákost!

Miért, mikortól, miért? Meg ilyenek. Ez most egy ajnló post.

Jézus születésének sem pontos évét, sem pontos napját nem adják meg a bibliai és történelmi források. Az egyház azzal, hogy december 25-re tette Jézus születésének megünneplését, tudatosan akarta háttérbe szorítani az archaikus római napisten - a Győzhetetlen Nap - születésének ugyancsak december 25-i megünneplését. A keresztény tanítás szerint ugyanis Jézus Krisztus „a világ világossága”. Ugyanakkor a keresztény teológusok már a 3. században azon fáradoztak, hogy meghatározzák Krisztus születésének időpontját, amelyről az evangéliumok nem tesznek említést. Azért jelölték meg december 25-ét, mert fogantatásának föltételezett március 25-i időpontjából számították ki a napot. Krisztus születésének helyeként Lukács evangéliuma Betlehemet jelöli meg.

Egyéb érdekességek erre »

Az ember, mert jófej, felajánlja a barátainak és kedves családjának, hogy rendelhet Bookline-ról a szuper kedvezményével így a könyvek nem csak sokkal olcsóbbak, de kiszállítási díj sincs.

Persze az ember fogalom nélkül berendeli az összes könyvet, majd jön a Boncz féle értetlenkedés mikor kiszállítják: "Nem gondoltam, hogy ekkorára fog sikerülni." A könyvek konkrétan egy kisebb mosógépnyi dobozban érkeztek és már-már majdnem megittam egy felest, előtte azért kibontottam és kiderült, hogy a fele csak lufi. Huhh.

De akkor is nagyjából egy mikrónyi tömör könyv állt az asztalon és két napom volt hazaszállítani. Persze okoskatörp a második etapra hagyja a nagyobbik pakkot - akkor amikor a számítógépe és a fényképezőgépe is nála van.

Okoskatörp édesanyja jó érzékkel - a könyvesblog tanácsaira hallgatva - jó érzékkel választotta a legvastagabb könyveket pl Ken Follett, Judith Krantz és Joanne Harris tollából.

Szóval kb 10 kilónyi könyv lapult a táskában plusz a Thinkpad mindenestül. A nyakamban lógott még a fotóstáska is közben a kabát néha rámsül (metró) néha befúj a szél (jászai). Így jártam végig az Újpest-Dráva utca-Stex-Mammut-Jászai-Albertfalva távot. Megkönnyebbülés volt végre ledőlni a kanapére és arra gondolni, hogy már csak egy jó vacsora és a fa feldíszítése van hátra.

Akkor jött a diótörés...

Az van, hogy az elfogyasztott unikumok után ellazulva, és főleg abban az állapotban, hogy december 23-án 02:00-kor minden ajándék megvan, könnyű okosnak lenni. Ha te nem ebben a tökéletes állapotban leledzel, akkor a legyenek ezek az utolsó ajándékötletek. Persze fenntartással kell fogadni őket, hiszen kis ajándékok olyanoknak, akik kissé lazán kapcsolódnak hozzád.

Jégkockagyár

A cím megtévesztő, mert az egész arról szól, hogy bármilyen jégdarab legyen majd nyáron az italodban, kivéve kocka (pedig, mint tudjuk: a kocka jó!). Az IKEA-ban (egyik, másik) van pár darab, aztán a Forma és a Bigyó Shop amik már kicsit furábbak, de teljesen megállják helyüket, mint kisebb ajándék.

Yo-Yo

Gyereknek, vagy infantilis informatikus barátainkat lephetjük meg yoyoval, és tényleg örülni fognak neki (becsszó, én is). Az van, hogy egyszerű dolognak néz ki, de mint mindennel, ami mozog valami fura módon, remek jól lehet különféle dolgokat csinálni. Fellelhetősége: bárhol, ahol játékrészleg van. Elsőre ne vegyünk bálnacsontból faragott és lószőrből font zsinórral mozgatott ojjektumot, mert most kis ajándékokra koncetrálunk, és nem biztos, hogy tényleg geek az, akit annak gondolunk :)

Ördöglakat

Najó, ezt azért válogattam be, mert sok embernek tetszik, és vannak olyan puhányok, akiknek nincsen otthon feszítővasuk/erővágójuk/nagy-és-nehéz kalapácsuk. Tényleg el lehet vele szórakozni pár órát, de engem nagyon tud idegesíteni, hogy azon múlik a kis golyó felfűzése a madzagra, hogy mennyire remeg a kezem. Holott simán megépíteném a robotot, ami megcsinálja az egészet (jó, az lenne fél év, de mennyire jó lenne!).

Jégpohár

Kapcsolódva az első ajándékhoz, ez szintén olyan, amit nyáron vesz hasznát a megajándékozott: Ezer fok, nem túl hideg unikum. Ilyenkor (gondolatainkban) előkapja majd a jégpoharat, beletölti a felest, és mindenki boldog. A gond ott van, hogy egy szobahőmérsékletű dolog nem fog lehűlni annyi idő alatt, amíg az asztalról eljut a fogyasztó inputjáig...  De mint mindennek, ennek is van pozitív oldala: legalább nem kell mosogatni :) (btw: ha töltesz a felespohárba, és hagysz egy kis helyet, majd letkarod a tenyereddel, és idióta módon elkezded rázni, akkor lehűl...)

Kaleidoszkóp

Eléggé szeretem ezt, nagyon kis jó dolog. Meglepően egyszerű, és érdekes. Bármelyik játékboltban lehet kapni, olcsó, és úgy van vele az ember (legalábbis én), hogy simán elnézegeti, bambán az ablak fele bandzsítva.

 Szóval hajrá, de sose magadnak vásárolj! Ami neked tetszik, az tuti nem lesz jó (hacsak nem eszméletlenül szerencsés vagy)

A karácsonyi vacsorán általában hal szokott lenni a környezetemben. Ez egy jó dolog, azt kivéve, hogy nekem kell elkészíteni (ami valójában a lényeg, hiszen megmenekülök a hülye szaloncukor kötözéstől). A recept roppant egyszerű, és jóanyám kétszer is leírta egy cetlire (eddig ennyiszer csináltam én a vacsorát), hogy a kicsi fia el ne tolja. Aki úgy gondolja, hogy nem akar díszeket aggatni, szaloncukrot kötözni, porszívózni, az egy hősies képpel jelentse be, hogy "szívem, majd én megcsinálom a karácsonyi vacsorát!".

 

A hozzávalók:

• hal: legyen egész, ne filé, és mondjuk süllő vagy pisztráng. Tengeri vagy édesvizi, az mindegy.
• krumpli: nem fogunk vele vacakolni, majd felkarikázzuk, úgyhogy tökmindegy, mekkorák
• vöröshagyma: nem lessz kockázás, csíkozás, ilyesmi, ezt is felkarikázzuk
• szalonna: ebből vegyél valami finomat, majd kell a krumplihoz és a halhoz
• fokhagyma: egy darab gerezd kell, csak az "íze végett" ill. "nem étel, amiben nincsen fokhagyma!"
• halfűszer: bármelyik finom, hála az égnek, nem kell nagyon vacilálni
• bor vagy sör: amennyit gondolsz, ezt fogod inni, amíg sül és figyelni kell rá
• sütő: ha nincsen sütő, akkor két serpenyőben is meg tudod csinálni (volt ilyen)

Elkészítés:

1. 23-án este: kivesszük a mályhűtőből a halat és megmossuk
2. 24-én reggel: megtisztítjuk a halat. Ha pikkelyes, akkor víz alatt lepikkelyezzük, ha nem, akkor késsel végigkapargatjuk a bőrt, hogy tiszta legyen. Beirdaljuk (jól hangzik, de ez annyi, hogy belevagdosunk az oldalába, úgy, hogy nem daraboljuk fel), besózzuk kívül belül, visszatesszük a hűtőbe
3. 24-én este felbontjuk a bort, és iszunk egy pohárkával, felkészülve a nehezére:
4. megpucoljuk a krumplit és a hagymát, és felkarikázzuk őket. A krumplit olyan 5-7mm, a hagymát meg olyan szélesre, amilyen hagymaszeletelőnk van.
5. felcsíkozzuk a szalonnát
6. a tepsit kivajazzuk, és elkezdjük lerakni a krumplit, rá a hagymát, meghintjük fűszerrel és megszórjuk szalonnával, utána mégegy réteg krumpli, aztán rá hagyma, fűszer, szalonna. Ezt így, amíg el nem fogy minden.
7. fogjuk a fokhagymát, megpucoljuk és megvágjuk kicsit. Ezután meghúzzuk vele a hal gerincét belülről. Aztán még, és mégegyszer, ha szereted.
8. iszunk mégegy pohárkával, mert kell a biztos kéz
9. megszórjuk fűszerrel a halat mindenhol (tényleg mindenhol!)
10. beletuszkoljuk a szalonnadarabokat az oldalába
11. hasával lefele ráállítjuk krumplis hagymás szalonnás cuccra
12. befedjük alufóliával
13. berakjuk az előmelegített(!) sütőbe, és elkezdjük sütni
14. iszunk a jól végzett munkára, elszívunk egy jutalomcigit
15. Néha megnézzük, hogy készen van-e. Ezt onnan tudjuk, hogy puha a krumpli, de vigyázzunk, mert az alufólia alatt forró a levegő, nem kell a balesetin kikötni! A hal nagyon könnyen megsül, a krumpli a szűk keresztmetszet.
16. Esetleg közben meg lehet csinálni a tartár mártást is: majonéz, mustár, citrom leve. Akkor jó, amikor ízlik :)

 Nagyjából ennyi, finom lesz, jó lesz. Az adagok nagyjából úgy néznek ki, hogy egy olyan 40 dekás hal elég egy embernek, de az a mondás, hogy mindenki kapjon egy egészet. Amire figyeljünk, hogy jól mossuk meg, ez nagyon fontos.

 Mivel ma még csak dec. 22 van, ezért ma annyi a dolgom, hogy beraktam a mélyhűtőbe.

Minden további hozzáfűznivaló nélkül: Ami pedig közben van az vér, veríték, miegymás... Számomra a fő problémát az okozta, hogy városi környezetben fűrészt vagy más famegmunkáló eszközt nem tart az ember... így egy kenyérvágó késsel kellett a tartóba faragni a fát.

Nos hát nálunk is megvolt a szenteste, tegnap punnyadtunk, a rokonok hozzánk szoktak jönni, ez lesz ma este, mikor már az USAban is hivatalosan nagykorúvá válok.

A nyugalmat kis közjátékok zavarják meg. Ilyen volt például mikor rájöttünk hogy nincs itthon citrom (a teába!) de szerencsére van egy jó szomszédunk akinél minden van. Ez akkor vált bizonyossá mikor 2 órával ezelőtt a karácsonyfa elkezdett nem világítani.. ismét felhívtam hát a szomszédot, hogy nincs-e felesleges karácsonyfaégősora. De volt. Úgyhogy a fánk újra világít. Pedig már nagyon elkeseredtem, elvégre mit ér egy szülinap világító fa nélkül?

Folytatódik tehát a nyugalmas rokonvárás, illetve anyu asszem megint sütfőz..

Nálunk is van bejgli, meg pár másfajta süti.
Én a diósra szavaztam;)

Szavazz a diósbejglire! Mert a diósbejgli jobb, szebb és finomabb, mint a mákos. És még dió is van benne.

Diósbejgli for prezident! :)

...köszönt, és minden jót kíván egy csíz a csupasz körtefán. Gyerekkoromban imádtam ezt a verset. :)

A huszonötödikei "nagy családi karácsony" régen működött, egészen pár évvel ezelőttig ilyenkor mindig nagynénémékhez mentünk Mátraszelére, ahol az egész apai ág összegyűlt. Mostanra viszont túl nagyra nőtt a család, többen férjhez mentek, gyerekeik lettek, nem is férnénk el nagyon. Kicsit azért sjanálom, mert így megszűnt a - sokszor ugyan utált - állandóság, a rokonokkal is alig találkozunk már...

Ma azért tettünk érte, megtartottuk a "nagymamák napját", ugyanis nálunk ebédelt mindkét nagyi, akik ebéd után nagy egyetértésben nézték a Pumuklit húgom laptopján. Érdekes élmény volt, az biztos. :)

Aztán épp ebben a percben megérkezett Nándi is, úgyhogy megyek is megünnepelni a mi karácsonyunkat.

Ma van igazából Karácsony, bár ugye ezen a vidéken valójában 24-én este történnek a nagy dolgok: ajándékok, család, emlékezés, majd akinek olyan a világképe, mise. Nálunk, amióta megvannak a gyerekek, a 24-e, a Szenteste a szűk családé. Otthon, és csak négyen. Ez a miénk.

Aztán a másnap, 25-e az már a nagyobb családé: kezdünk feleségem szüleinél, odajönnek a feleségem nővéréék is a 3 fiukkal. Ebéd, ajándékok (szigorúan ilyen sorrendbe), majd irány Szeged, a másik nagymamához, szüleimhez. Mozgalmas Karácsony, immár évek óta. Kevés idő van leülni, és élvezni a családi békét - bár ez gyerekek mellett egyébként is nehéz.

Tehát család, Karácsony, és most ebéd - mindenkinek kellemest!